|
|
|
Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődésének és társadalmi változásainak üteme egyre gyorsabb és ez új helyzetet teremt. Az eddig megszokott szakmai sztenderdek szerint működő szakmák és munkafolyamatok a szemünk láttára alakulnak át. A határtalanul elérhető számítási kapacitás a felhőben, a mesterséges intelligencia megjelenése, a 3D nyomtatás, a mobileszközök és a szélessávú internet elterjedése, mind-mind olyan perspektívákat nyitnak meg, amelyek felforgatják a jelenlegi status quo-t a különböző iparágakban.
Ezzel szoros összefüggésben az emberi viselkedés is átalakul, hiszen az ember is úgy viselkedik mint a légnemű anyagok. Ahogy a gáz mindig kitölti a rendelkezésre álló teret, úgy az ember is mindig kihasználja a rendelkezésre álló lehetőségeket. Azt látjuk, hogy az emberek egyre jobban szeretnek véleményt nyilvánítani és beleszólni a körülöttük lévő világ működésébe. Sokszor csoportokba szerveződve - akár online csoportokba - együttesen próbálnak fellépni adott témában, ezzel nyomást helyezve a döntéshozókra és a szakértőkre. A mindennapi embereknek szakértelmük nincsen, de befolyásuk van a dolgok menetére, ezért kiemelt fontosságú, hogy a nem szakértők és a szakértők erővonalai egy irányba tartsanak. Ennek során a kommunikáció kiemelt szerepet kap mindkét fél részéről. A szakértőknek meg kell hallaniuk az emberek igényeit, az embereknek pedig bízniuk kell a szakértők tudásában és józan ítélőképességükben. Az embert már régóta foglalkoztatja, hogyan fog a világ kinézni a jövőben. Minden bizonnyal emlékezetünkben még iskolás éveinkből fellelhető egy-egy emlékkép régi korokban megálmodott utópiákról. Művészek, tudósok, mérnökök időről időre elképzelték, hogyan fognak városaink, épületeink, eszközeink kinézni a jövőben. Később ez tovább fejlődött, és részben a különböző közgazdasági előrejelzések tudományából leválva, külön tudományág alakult ki, amit Jövőkutatásnak kereszteltek el. Ha megnézzük, milyen témájú jövőkutatási munkák születtek az elmúlt évtizedekben, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezek vagy urbanisztikai célzatúak, vagy pedig kifejezetten a technológiára szorítkoznak, azon belül is legtöbbször az építés-technológiára. Ha végig böngésszük az internetet az építészet jövője témában, akkor is azt tapasztaljuk, hogy nagyrészt a technológia van a fókuszban. A Jövőkutatás mint tudományág lényege, a mindenre kiterjedő mivolta. Nem szabad pusztán egy aspektust kiragadni, mert az könnyen tévútra visz a jövőnkkel kapcsolatban. Dolgozatomban egyszerre vizsgálom a technológiai lehetőségeket, a rendelkezésre álló erőforrásokat, a szakértők véleményét, a mindennapi emberek véleményét és a társadalmi normákat. A kutatás célja, hogy felmérje hogyan fog átalakulni az elkövetkezendő években az építészeti tervezés folyamata. Kik lesznek a résztvevői, milyen igényeket fogalmaznak meg és milyen eszközöket használnak a folyamat során. A kutatás különös figyelmet fordít az építész szerepére és annak esetleges változásaira. A kutatás fókuszában a lakóépületek szerepelnek, de nem kizárólagos módon. Ennek oka, hogy ez az az épülettípus amiről a legtöbb nem szakértő véleményt tud formálni, jó összehasonlítási alapot biztosítva ezzel a felméréshez. Ezzel együtt a kutatás következtetései nem csak a lakóépülettervezési folyamatokra vonhatók le, hanem szélesebb körben is. |