JÖVŐKÉPEK 

Az alábbi két jövőképet a kérdőívet kitöltő építészek és laikusok válaszai, a többi iparágakban és a világban tapasztalható folyamatok és saját tapasztalataim alapján alkottam meg. A kívánatos és elkerülendő minősítés az építészet mint szakma, illetve az építészek, mint a jelenlegi tervezési folyamat főszereplői szempontjából értendőek.

 Kívánatos jövőkép 2038

A jogszabályi környezet ugyan várhatóan nem fog javulni, de a fejlődő technológiának köszönhetően a “virtuális jogszabálykövető segédek” komoly terhet vesznek majd le az építészek válláról. Lekérdezik az adott projektre betartandó jogszabályokat és a 3D-modellt vizsgálva egyfajta indikátorként jelzik, hogy melyek azok a jogszabályok, amik ki vannak elégítve és melyek azok amik még nem. Hasonló módon automatizálva lesznek a mennyiség és anyag kimutatással, költségtervezéssel és konszignációval kapcsolatos tevékenységek. Ezeknek köszönhetően több idő jut a kreatív feladatokra, a minőségibb projekt csoporton belüli kommunikációra.

A megrendelővel egyre minőségibb kapcsolatot tudnak kialakítani az építészek, és végső soron egyre korrektebb díjazást tudnak elkérni a tervezési szolgáltatásokért. Ezek miatt összességében, úgy érzik az építészek, hogy javult a megbecsültségük, ami valójában csak az ő szemszögükből igaz, hiszen az emberek szemében eddig is előkelő helyen álltak ezen a téren.

Nagy multi cégek, mint például a Google vagy az Apple több évtizedes mesterséges intelligencia fejlesztéseiket felhasználva létrehoznak épület tervező szoftvereket, amik az alap adatok bevitele után emberi beavatkozás nélkül gyakorlatilag instant megterveznek egy épületet. Az Über-rel analóg módon meg akarják hódítani a világ összes piacát, az építészeket csak adatkezelőként és névleges felelős-tervezőként felhasználva. Az olcsóbb lakóépület szegmensekben, testreszabott készházaikkal valós alternatívát tudnak kínálni tömegeknek. Ám a drágább és komplexebb lakó és egyéb épület szegmensekben nem tudnak áttörést elérni. Azért nem, mert az építészek az évtizedek alatt folyamatosan haladtak a korral és felkészültek a technológia adta kihívásokra. Rájöttek, hogy ha az ember és számítógép előnyös tulajdonságait ötvözik, azzal tudják a legjobb eredményt elérni. Ezért azokban a szegmensekben, ahol nem a költségek lehetséges minimuma, hanem a minőség a cél, ott vezető szerepben fognak tudni maradni.

​Az építészek szerepe mindazonáltal alaposan meg fog változni. A klasszikus tervező szerep, ami egymagában testesíti meg a különböző diszciplínák mély ismeretét, szét fog esni specializált részekre.

A legközelebb hozzá talán a “Kreatív építész adatelemző” szerepe lesz. Ő lesz az aki, begyűjti és összegzi a projekthez szükséges adatokat. Ezen adatok és a kreatív ötletei által létrehoz egy olyan szabályrendszert, ami alapján egy algoritmus fogja létrehozni az adott szabály-rendszerhez optimális megoldást vagy megoldásokat.

Egy másik újonnan létrejövő szerep az “Építész-pszichológus” szerepe lesz. Ő lesz a tervezési folyamatnak azon résztvevője, aki a megrendelő és/vagy az épület felhasználóitól gyűjti be a szubjektív információkat a leendő épülettel kapcsolatban. Ő lesz a tolmács az ember-gép interakcióban. Interjúk, fókuszcsoportos beszélgetések és kérdőívek segítségével gyűjt adatot.

Az “Építész projektmenedzser” szerepe egy manapság is létező szerep, ami meg fog maradni 20 év múlva is. Az emberek koordinálásához továbbra is emberre lesz szükség. Amiben változás történik, hogy az informatikából átvett módszertanokkal és projektmenedzsment szoftverekkel hatékonyabban szervezik a folyamatokat. Jól dokumentált kézikönyvet készítenek az irodai folyamatokról, amit az évek során folyamatosan fejlesztve, növelik az iroda produktivitását. A projekt monitorozása is adat alapú lesz. Különböző produktivitási és jatékosítási (gamification) mérőszámok alapján szervezik majd az erőforrásokat. ​

Az “Építész-informatikus” lesz az, aki az irodai szoftveres infrastruktúrát fenntartja. A különböző adatcsere kapcsolatokat teszi lehetővé irodán belül, vagy a megrendelő, a szakágak és a hatóságok felé. Az építész irodának ír célszoftvereket és a legújabb tervezést segítő felhő szolgáltatásokat integrálja az iroda tervezési folyamataiba.  Ő tartja karban a virtuális épületmodelleket is. 

​Az iroda vezetőjének szerepe továbbra is befele az iroda alapértékeinek és céges kultúrájának a meghatározása lesz, kifele pedig egy személyes biztosíték a sikeres projektre. Amiben kibővül ez a szerep az a különböző tanuló algoritmusok bemenő adatainak meghatározása lesz. Ő határozza meg a tanuló algoritmus értékrendjét. Hogy milyen forrásokból tanuljon, mely épületek azok, amik jó példaként szolgálnak, mely folyóiratokból ne gyűjtsön adatokat, mert az minőségileg silány példákat tartalmaz, stb.

Mindezek folyományaként egy alapos tudás átrendeződés történik meg az elkövetkező évtizedekben. Az építészek a szűk építészeti minimum ismeretek megszerzése után, minél hamarabb a specializáció irányába mozdulnak el. De bármely irány is legyen az, eközben jelentős soft-skill és számítástechnikai ismeret halmazt sajátítanak el, jóval kevesebb lexikális szaktudás mellett, a Digitális Mérnökség jegyében.

Egy átlagos építész számára a hagyományos papír-ceruza alapú szabadkézi rajz aránya a tervezés során minimálisra csökken. Ezeket felváltják értintőkijelzős célszoftverek, de még a tradícionálisabb szemléletűek is kijelzőn fognak skiccelni. Lesz viszont egy kis százaléka az építészeknek, akik kizárólag a művészi szabadkézi rajzra specializálódnak. Őket nagy építészirodák foglalkoztatják majd, hogy nagy horderejű beruházásokhoz és pályázatokhoz dolgozzanak ki egyedi stílusokat. Ők sem fogják azonban mellőzni a digitális eszközöket.

A hatósági ügyintézésnél, már nem 2D-s tervrajzokat fognak beadni, hanem 3D-s virtuális modelleket, amiket aztán egy algoritmus fog ellenőrizni a hatályos szabályok alapján. Emiatt sokkal nehezebb lesz kiskapukat találni a szabályok be nem tartásához, ami a folyamat kifehéredéséhez vezet. A hatóságnál dolgozó építészek feladata is részben megváltozik ezáltal és eltolódik például építész-informatikai irányba.

A megrendelők egy online elérhető megrendelőknek szánt építészeti kisokosból készülnek fel az építésszel történő kapcsolatfelvételre, ami sokkal gördülékenyebbé teszi a tervezés folyamatát. A telek és épületfelmérést, már nem az építész készíti el, hanem a megrendelő a mobil eszközével. A megrendelőnek az építésziroda egy privát vagy publikus felhőszolgáltatáson keresztül hozzáférést biztosít - bizonyos jogosultságokkal - a projekthez. Így a megrendelő átlátható módon tudja követni az épület alakulását. Bármikor bejárhatja virtuálisan az épületet a tabletjén vagy akár egy virtuális valóság szemüvegen keresztül.

Az építészirodák üzleti modellje is átalakul az elkövetkező évtizedekben. Nem csak megtervezik az épületet, átadják a terveket a megrendelőnek és lezárják a projektet, hanem hosszútávon kapcsolatban maradnak a megrendelővel. Ők fogják a tervezés során megépített virtuális modellt karbantartani és az alapján adatot szolgáltatni a megrendelőnek. Így az épület teljes életciklusa alatt kedvezően fel lehet azt használni. Például festés, burkolás, bővítés, renováció vagy éppen bontás esetén. Az építészirodák így már nem csak tervezésből fognak élni, hanem egy kiszámíthatóbb, folyamatos bevételforrást szereznek, kiegyensúlyozva valamelyest a gazdasági folyamatokból fakadó megrendelés ingadozásokat.

Az úgynevezett BIM Bankok (Building Information Model), amikben az építészirodák tárolják a virtuális modelleket, szabványok szerint lesznek felépítve, emiatt könnyen lehet irodák között mozgatni az adatokat. Csak úgy, ahogy az energetikai tanusítvány esetén jelenleg működik, eladáskor vagy bérbeadáskor rendelkeznie kell majd virtuális BIM modellel a tulajdonosnak, különben nem köthet szerződést. Ez a modell részletezettségétől függően beleszámít majd az ingatlan árába is, növelve annak értékét.

Az ipar gazdasági kiszolgáltatottságának köszönhetően  az építészirodákban időről időre nagy szokott lenni az alkalmazottak fluktuációja. Erre a jövőben kidolgoznak egy online rendszert, amin keresztül egymás között tudják optimálisan, kereslet-kínálat elv alapján elosztani a munkaerőt. Ennek eredményeképpen lesznek “tudatosan szabadúszó építészek”, akik egy-egy projekt vagy feladat erejéig csatlakoznak csak egy irodához és lesznek a “tudatosan állandó építészek”, akik pedig folyamatosan részt vesznek egy adott iroda működésében. 

Eszerint jövőkép szerint tehát összességében az építészeti tervezés átalakul, hangsúlyai eltolódnak, az építész szerepe jelentősen változik. De amennyiben még ideje korán felkészülünk erre, akkor ez a változás kölcsönösen előnyös lehet minden résztvevő számára. Mi több, ennek egyik nagy nyertese a természeti környezetünk lehet, hiszen egyre hatékonyabb és környezetbarátabb épületek fognak születni.

Elkerülendő jövőkép 2038

A jogszabályi változások még a jelenleginél is sokkal bonyolultabbá fogják tenni a tervezési folyamatot. Ezt a szabályok be nem tartásával próbálják majd kompenzálni, mind megrendelői, mind építész részről. Ez az építőipar további feketedéséhez vezet. Ez komoly akadályt jelent a tervezési technológiák fejlődésében és a szakmai innovációban is, hiszen ezek az átláthatóságon, a pontos kimutatásokon alapulnak.

Nagy multi cégek, mint például a Google vagy az Apple több évtizedes mesterséges intelligencia fejlesztéseiket felhasználva létrehoznak épület tervező szoftvereket, amik az alap adatok bevitele után emberi beavatkozás nélkül gyakorlatilag instant megterveznek egy épületet. Az Über-rel analóg módon tervezik meghódítani a világ összes piacát, az addigi piaci áraknál jóval alacsonyabb árakkal. Ez felkészületlenül éri a szakmát, hiszen az évek során próbált ellenállni a digitális változásnak és túl sokáig ragaszkodott a hagyományos tervezési technikákhoz és 2D-s tervekhez. Csak a legnagyobb irodák, lesznek képesek tartani a lépést, a kisebb vállalkozások vagy csődbe mennek vagy kisebb átalakításokra állnak át minimális profittal. Több nagy külföldi iroda is nemzetközi terjeszkedésbe kezd, további hatalmas versenyt generálva ezzel a tervezési szolgáltatások piacán.

Az építészek szerepe ennek hatására gyökeresen átalakul. A multik szoftvereinek kiszolgálói lesznek. Az építészekre alapvetően csak névleges felelős-tervezőként gondolnak majd. A tudásukra nem, csak az aláírási jogukra számítanak majd.  Nagyrészt a multik alkalmazásában fognak állni és jogi felelősségvállalásuk mellett, egyfajta szupportosként segítik a megrendelők és a tervező szoftverek közötti interakciót. Az építészek egy része a felhasználói bázis növelésében lesz érdekelt, és egy fajta “porszívó ügynökként” próbálja meggyőzni a megrendelőket, hogy az adott multi tervező szoftverét használják.

Mindezen folyamatok az építész képzésben sajnos minimális tudás és ismeret átrendeződéssel mennek végbe. Ami azt jelenti, hogy az építészeknek még az előző korszak igényei szerinti tudást adják át: átfogó, mély szaktudást az összes szakágban, komoly lexikális alapokon. Ezáltal nagy szaktudással rendelkeznek majd, amit aztán nem használnak ki, illetve komoly hiányosságokkal rendelkeznek majd soft-skillek terén, ami viszont a majdani elvárásokhoz kulcsfontosságú lenne. Frusztráltak lesznek az építészek, hiszen nem olyan munkát végeznek amire számítottak, ráadásul a fenti okokból kifolyólag nem is különösen jók benne. Továbbá, mivel ők lesznek a multik tervező szoftvereinek “arcai”, ezért rajtuk csattan a megrendelők ostora, ha valami nem úgy alakul, ahogy várnák, legyen az egy programhiba vagy éppen rossz programhasználatból eredő probléma.

A manapság az orvosi rendelőkben tapasztalható jelenség fogja felütni fejét az épület terveztetés kapcsán is. A megrendelő internetes keresgélés alapján, különböző kétes megbízhatóságú oldalakról rakja össze magában a képet, hogy milyen házat is szeretne magának. Sporólás miatt, akár maguk is belekezdenek az épület tervezésébe. Felmérik a telküket és elkezdik különféle ingyenes szoftverekkel megépíteni az épület virtuális mását. Koherens építészeti ismeretek híján, aztán amikor átadják az építésznek ezeket, hogy folytassa a munkát ezekből, derül ki, hogy nem veszik nagy hasznát, mert túl sok benne a hiba és nem is kompatibilis a fájl formátum.

A fentiekben ismertetett okok miatt, sok konfliktus keletkezik a munka minden terén. Így az építészek megbecsültsége drasztikusan lecsökken. Ezúttal nem csak maguk élik meg így, hanem ténylegesen ez fog bekövetkezni.

A hatósági ügyintézésnél a jogszabályok elő fogják írni, hogy 2D-s tervrajzok mellett 3D-s modelleket is be kell adni. A hatósági infrastruktúrát és az ott dolgozó építészeket azonban nem készítik fel erre, ezért a tervellenőrzés továbbra is manuálisan történik majd, megemelve ezzel az ott dolgozók munkamennyiségét.

Az épületek virtuális modellje elkészül a tervezési folyamat során, de a későbbiekben nem használják azt fel, mert a megrendelők, továbbra sem hosszútávon, fenntartható módon gondolkodnak és nem fizetik meg annak az árát. Ha mégis megfizetik, akkor még mindig át kell hidalni a kompatibilitási problémákat. Kialakult adatcsere sztenderdek híján, komoly energiabefektetés és ezáltal költség lesz egy esetlegesen legutoljára pár éve használt adott verziójú szoftverből egy másik adott verziójú szoftverbe átvezetni a virtuális épületmodellt, hogy aztán azt valamilyen célra felhasználják.

Csak úgy, ahogy az energetikai tanusítvány esetén jelenleg működik, eladáskor vagy bérbeadáskor rendelkeznie kell majd virtuális épületmodellel a tulajdonosnak, különben nem köthetnek szerződést. A legkisebb ellenállás jegyében ezt minél egyszerűbben és olcsóbban akarják majd teljesíteni a tulajdonosok, ezért az építészek kényszerhelyzetben lesznek. Minél olcsóbb szoftverekkel, minél kisebb időráfordítással készítik el az épületmodelleket, aminek az lesz az eredménye, hogy pontatlan, sok felesleges információt tartalmazó modelleket hoznak létre, amit pont arra nem lehet majd használni, ami az értelme lenne.

A multik és a maradék nagy építészirodák sem fognak tudni mit kezdeni az ipar gazdasági kiszolgáltatottságával. Fellendüléskor mindig sok építészre, válságok idején pedig sokkal kevesebbre lesz szükség, amit továbbra is le fognak követni az alkalmazottak felvételével és elbocsátásával. Az építészeti életpályamodell ebben a tekintetben nem fog megváltozni és az átlag építészeknek periódusonként más megélhetési forrást is kell keresniük majd.

Eszerint a jövőkép szerint tehát összességében az építészeti tervezés jelentősen átalakul, hangsúlyai eltolódnak, az építész szerepe pedig gyökeresen megváltozik. Az építészek ebben az esetben elszenvedői lesznek a folyamatoknak és ki lesznek szolgáltatva a globális trendeknek. Átfogó stratégia híján a különböző területek fejlődése nem lesz összehangolva, ezért mindegyiknek a negatív oldala érvényesül. Ez az építész szakma elcsökevényedéséhez vezethet és komoly kockázata lesz annak, hogy bár az épületek hatékonyságára nem lesz panasz, az emberi tényező elvész a jövő épületeiből.